Japán spicc

 Elég kis termetű, a pomerániai törpespiccre hasonlító, de dúsabb szőrzetű eb. Feje meglehetősen széles, arcorri része hegyes. Szeme sötétbarna. Füle feláll. Háta rövid, egyenes, mellkasa mély. Végtagjai izmosak. Farkát a hátára kunkorítva tartja. Szőrzete hosszú - különösen a nyaka körül, valamint a szügyén és a vállán dús -, rövid fején, a fülén, a lábvégeken és a mancsain. Színe rendszerint hófehér, de lehet krémszínű is. Eredete: Japán fajta; a magas északon élő spiccek közül kerülhetett Japánba, ahol hamar népszerűvé vált. Eredeti neve: Japanese Spitz. Tulajdonságai: Élénk, játékos, gyerekszerető. Idegenekkel szemben bizalmatlan. Alkalmazása: Kedvtelésből tartják. Profil: kedvenc. Marmagasság: kan 30-40 cm, szuka 25-35 cm. Testtömeg: 10 kg. Táplálékigény: 600 g/nap. Alomszám: 3-6 kiskutya. Várható élettartam: 10-14 év.

Német spicc, közép

 Pazar megjelenésű, arányos testű, szép kutya. Feje kicsi, elhegyesedő. Szeme kissé ferde metszésű, sötétbarna. Orrtükre fekete, fogazata ollószerű. Füle hegyes, felálló. Nyaka elegáns ívelésű, háta rövid, ágyéka feszes, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai vékony csontúak, párhuzamosak, mancsa kicsi, kerekded. Farka a hátára kunkorodik. Szőrzete hosszú, a nyakán gallért alkot, a fején, a fülén és a lábai elülső részén rövid. Színe fehér, barna, fekete, narancssárga és ezüstszürke. Eredete: Német tenyésztők alakították ki a törpespicc-almokban született nagy testű példányokból. Eredeti neve: Deutscher Mittelspitz. Tulajdonságai: Élénk, okos, éber, hűséges. Könnyen és gyorsan tanul. Szőrzete gondos ápolásra szorul. Alkalmazása: Jelző- és luxuskutyaként használják. Profil: kedvenc. Marmagasság: 28-32 cm. Testtömeg: 7-8 kg. Táplálékigény: 800 g/nap. Alomszám: 4-5 kölyök. Várható élettartam: 10-14 év.

Német spicc, nagy

Tetszetős küllemű kutya. Feje elkeskenyedő, rókaszerű. Szeme sötétbarna. Füle feláll. Háta egyenes, fara izmos, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek, erőteljesek. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete hosszú, a nyaka körül gallért alkot. Színe szerint különböző típusokat különböztetünk meg. A farkasspicc vagy wolfspitz ezüstszürke színű, fekete árnyalatokkal, a fekete spicc tiszta fehér, míg a barna spicc egyszínű mélybarna. Eredete: Az egyik legrégibb kutyafajta. Származása ismeretlen. Eredeti neve: Deutscher Großspitz. Tulajdonságai: Értelmes, engedelmes, idegenekkel szemben bizalmatlan. Kissé ugatós, későn érő fajta. Alkalmazása: Mindenekelőtt kedvencként tartják, de apróvadra is vadásznak vele. Kiváló jelzőkutya. Profil: kedvenc, jelzőkutya. Marmagasság: kb. 40 cm. Testtömeg: 18-20 kg. Táplálékigény: 1100 g/nap. Alomszám: 3-6 kölyök. Várható élettartam: 10-14 év.

Német spicc, törpe

 

 Érdekes megjelenésű, kis termetű eb. Koponyája gömbölyű, arcorri része elhegyesedik. Szeme sötétbarna, füle hegyes, feláll. Háta rövid és egyenes, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai egyenesek, izmosak. Farka rendszerint a hátára kunkorodik. Szőrzete a fején, a fülén, a mancsain, valamint a lábain sűrű és rövid, teste többi részén hosszú. Színe fekete, fehér, barna, ordas és narancssárga. Eredete: A spiccszerű kutyák csoportjához tartozik; mintegy 150 évvel ezelőtt már jól ismerték. Eredeti neve: Deutscher Kleinspitz. Tulajdonságai: Fölöttébb mozgékony, aktív, bátor, sőt kifejezetten vakmerő, szívós kis kutya. Alkalmazása: Ideális lakáskutya. Jelzőkutyának is alkalmas. Kissé túl lármás, ugatós. Profil: kedvenc. Marmagasság: maximum 28 cm. Testtömeg: 3-4 kg. Táplálékigény: 250 g/nap. Alomszám: 2-5 kölyök. Várható élettartam: 10-13 év.

Finn spicc

 Közepes nagyságú, tipikusan spicc jellegű kutya. Szeme sötétbarna, füle feláll. Törzse erőteljes, izmos. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farkát kunkorítva tartja. Szőrzete közepesen hosszú; fején, lábai elülső részén rövid. Bundája sárgásvörös vagy fekete; mancsain és a szügyén fehér folt előfordulhat. Eredete: Ősi finn fajta. Eredeti neve: Suomenpystykorva. Tulajdonságai: Élénk, értelmes, gyors mozgású, nagyon jó természetű. Alkalmazása: Elsősorban szárnyasvadászatra használják szívósan, szenvedélyesen keresi-üldözi a madarat, szüntelen ugatással jelzi hollétét. Kedvtelésből is tartják; szinte családtagnak tekintik hazájában. Profil: vadászkutya, kedvenc. Marmagasság: 44-50 cm. Testtömeg: 23-27 kg. Táplálékigény: 1300-1350 g/nap. Alomszám: 4-7 kölyök. Várható élettartam: 12-15 év.

Lappföldi spicc

 Közepes termetű, spiccszerű kutya. Koponyája széles, szeme sötétbarna. Füle rövid, hegyes, felálló. Teste téglalapra rajzolható. Végtagjai kissé rövidek, erőteljes csontozatúak. Farka közepes hosszúságú, a hátára kunkorodik. Szőrzete dús, sűrű, a nyakán gallért alkot. Színe fekete-barna, fehér vagy medvebarna. Lehet egy-vagy többszínű is. Eredete: Svéd fajta. Származása vitatott, feltehetően régi északi vadászebek és a vikingek által Svédországba került juhászkutyák keveredése révén alakult ki. Eredeti neve: Lapplandska Spetz. Tulajdonságai: Éber, fürge, rámenős, félelmet nem ismerő, idegenekkel szemben bizalmatlan. Alkalmazása: Elsősorban rénszarvascsordák őrzésére, terelésére használják, de személyvédelemre, vadászatra, házőrzésre is remekül bevált. Profil: mindenes munkakutya. Marmagasság: kan 45-50 cm, szuka 40-45 cm. Testtömeg: 20 kg. Táplálékigény: 1150 g/nap. Alomszám: 5-7 kölyök. Várható élettartam: 12-14 év.

Pomerániai törpespicc

 Kis termetű, spicc jellegű eb. Agykoponyája gömbölyű, szeme sötétbarna, füle feláll. Törzse zömök. Farka a hátára kunkorodik. Szőrzete sűrű, hosszú. Színe vörös, narancssárga, fekete, szürke vagy fehér; hároméves korára bontakozik ki teljes szépségében. Eredete: Őseit a történelmi idők spicc típusú kutyái között kell keresnünk. Modern változata Németországban, Pomerániában alakult ki. Eredeti neve: Pomeranian. Tulajdonságai: Élénk, életvidám, idegenekkel szemben tartózkodó. Alkalmazása: Eredeti változatát - amely akkora volt, mint a keeshound - nyájterelés vagy tehervontatásra használták. Később - 1888-ban -, amikor Viktória királynő felfedezte a fajtát, luxuskutya lett belőle. Azóta egyre zsugorodott a mérete, és egyre növekedet az ára; ma már a világ egyik legdrágább kutyája. Profil: öleb. Marmagasság: 30 cm. Testtömeg: 5 kg. Táplálékigény: 385 g/nap. Alomszám: 2-4 kölyök. Várható élettartam: 10-11 év.

Volpino

  Hasonlít a német törpespicchez. Feje elhegyesedő. Szeme sötétbarna. Füle kicsi, felálló. Törzse négyzetes formájú, háta egyenes, ágyéka feszes, fara kissé lejt. Mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai párhuzamosak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete hosszú, dús, egyenes szálú; a nyakán gallért alkot, a fején, valamint a lábai elülső felületén rövid. Színe hófehér vagy egyszínű rőt. Eredete: Olasz fajta. Spiccszerű kutyákból fejlődött ki. A 18. században még Volpino di Firenze (firenzei spicc) volt a neve. Volpino Italiano. Tulajdonságai: Értelmes, gazdájához rendkívül ragaszkodik, idegenekkel szemben bizalmatlan. Alkalmazása: Luxuseb, de jelzőkutyaként is használják. Profil: kedvenc. Marmagasság: kan 27-30 cm, szuka 25-28 cm. Testtömeg: 4-5 kg. Táplálékigény: 350 g/nap. Alomszám: 3-5 kölyök. Várható élettartam: 12-15 év.

_______________________________________________________________________________________________________

Husky

A szibériai huskyk történelme mint a legtöbb kutyafajtáé több ezer évre nyúlik vissza azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig.

A fajta eredetileg  Kelet-Szibériában közelebbről a    Csukcs és a Kamcsatka félszigetén volt őshonos és az itt lakó törzsek háziasították majd tenyésztették őket ez az időszak kb ie. 9000-6000 közé tehető. Írásos emlék is azért nem maradt ránk egészen a XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek és így nem ismerték az írást sem.

Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, aminek hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. Tudni kell azt is, hogy a csukcsi népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső partmenti sávban élt.

Végül a helyzetet tovább bonyolítja hogy a meglévő információk nagy része az 1910-es, 20-as évek Szovjetuniójában keletkezett, ami nagyon sokáig nem volt hozzáférhető külföldiek számára. A sztálini rendszer ? akármilyen hihetetlenül hangzik is ? nem hagyta érintetlenül a szibériai kutyafajták világát sem. Először megtagadták azt, hogy fajtatisztának ismerjék el a huskyt és kétségbevonták, tagadták hasznosságát mint szánhúzó kutyáét. A 30-as években azonban felismerték, hogy a kelet-szibériai terepen a motorizált szállítás csődöt mond és így ismét előtérbe kerültek a szánhúzó kutyák.1934-ben a szovjet tervszerűség nevében ? félredobva az addigi rendszerezést ? az északi, északkeleti fajtákat négy nagy csoportra osztották "gazdasági hasznosságuk? szerint és átfogó névként lajkáknak nevezték el őket. Ezek a csoportok a következőek voltak: a nagyvadra vadászók, a kisvadra vadászók, a szánhúzók és a rénszarvas hajtók. 1947-ben az utóbbi két csoportot egyszerűen megszüntették és csak az első két csoportot ismerték el, amit további négy csoportra osztottak. Valójában ezek a kutyák 3-4, Szibériában őshonos fajta keverékei voltak.

:)

__________________________________________________________________________________________________________

Labrador

Labrador retriever - Egy 100 éve elismert fajta bemutatása A labrador retriever ideális természete alapján minden szempontból "a kutya". Különleges intelligenciája, ragaszkodása, könnyű kezelhetősége szinte vetélytárs nélkül a világ legnépszerűbb kutyafajtájává tette. A labrador, bármi is legyen a hivatása, mindent nagy örömmel és lelkesedéssel végez. Elismert vadászkutya, amelynek specialitása az apróvadak elhozása vízből és mezőn egyaránt.

Vadászaton feszülten figyel, és egész nap fáradhatatlanul hordja a vadat gazdájának, aki nem tud betelni ezzel a látvánnyal. Tanulékonysága és jó természete révén nagyon sok területen használják. Kiváló vakvezető- és mozgássérült- segítő. Szeme lesz egy világtalannak - meghatóan okos és aggódó tekintetével, de farkát folyamatosan csóválja. Amikor lekerül róla a vezetőhám, átváltozik boldog és gondtalan kölyökkutyává.

Kábítószer- és robbanószer kereső, segít megtalálni az embert, aki romok alá került vagy lavina sodorta el. Terápiás kutyaként kórházakban beteg embereket (különösen krónikus, súlyos betegeket, időseket és gyerekeket) látogat, kifogyhatatlan és feltétel nélküli szeretetével megkönnyíti sorsuk elviselését. Emellett idős, magányos, vagy lelkileg sérült emberek társaként életkedvet, örömöt és célt ad a mindennapi életben. Mindezek mellett az ember tökéletes társa, aki állandóan kedvünkben akar járni, cserében csupán annyit kér, hogy mellettünk lehessen. Kiváló babysitterek, odaadók a gyerekekkel, végtelenül türelmesek.

 Ha csak egyszerűen társként él velünk egy labrador, életünk már nem lesz többé olyan, mint előtte, gazdagabb és örömtelibb. Már el sem tudjuk képzelni nélküle a világot. A labi tele van energiával és képes egész napot végigdolgozni, vagy nyugodtan fekszik gazdája lábánál a kandalló előtt. Szívesen apportíroz, legyen az vadkacsa, teniszlabda vagy a mi papucsunk. Imádja a kirándulásokat és a heverészést a fotelben. A vízbe többméteres hasasugrással veti bele magát, és fantasztikus stílusban úszik. Tiszta vízben szemet gyönyörködtető látvány, ahogy könnyedén és lendületesen szeli a habokat, ilyenkor leginkább egy vidrára emlékeztet.

Egy labival nyugodtan be lehet menni egy étterembe, vagy megszállni egy panzióban (feltéve ha találunk ilyen helyet). Az étterem tulajdonosok kezdeti aggodalmát hamarosan felváltja a kutya nyugodtsága és kedvessége iránti csodálat, amely általában egy nagy csülökcsont formájában fejeződik ki. Megígértetik vele, hogy máskor is ellátogat hozzájuk. Kutyás kirándulásokon, vagy táborban sok eb békésen játszik, szaladgál együtt. Az állatorvosi rendelőkben szívesen látott páciens, nyugodtan tűri még a fájdalmas kezelést is. A labradort Nagy-Britanniában legalább 180 éve ismerik. Ide az első példányok Újfundlandról érkeztek, ahol a halászok segítői voltak. A St. John's kutyának is nevezett állatok ősei Európából kerültek az Újvilágba és több fajta vett részt kialakulásában. Az amerikai halászok hajóikon magukkal vitték kutyáikat angliai útjaikra, ahol feltűntek kiváló apportírozó kedvükkel, vízimádatukkal, kitartásukkal. Malmesbury gróf, majd Buccleuch herceg és sok más angol nagybirtokos felismerte, hogy ezek a tulajdonságok ideálisak a szárnyasvad vadászathoz.

Ezeken a birtokokon kezdődött a fajta tudatos tenyésztése az 1870-es években. Minden ma élő labrador vérvonala visszavezethető egy "Avon" nevű kutyára (Lord Malmesbury tenyésztette és Buccleuch herceg volt a tulajdonosa), aki a modern fajta ősének tekinthető. Az Angol Kennel Klub 1903-ban ismerte el hivatalos fajtaként. Az első retriever Field Trial-re (ahol mezei vadászat keretében versenyeznek a kutyák, feladatuk a lelőtt vadak apportírozása) 1899-ben került sor. Ezeken hamarosan a labrador bizonyult a legeredményesebbnek.

A versenyek segítették a kutyák megmérettetését és ezáltal a tudatos szelekciót a tenyésztésben. A másik tényező, ami elősegítette a típus rögzítését, a kutyák kiállításokon való szerepeltetése és összehasonlítása. A kiállításoknak az volt a szerepe 1903 után, amikor a fajta standard is megszületett, hogy a különböző, egymástól különben elszigetelten dolgozó tenyésztők képet kapjanak munkájukról és meghatározzák további feladataikat. Ez pedig ugyanúgy fontos ma is, ezt ki kell hangsúlyozni, mert sokan csak parádénak, sznob emberek nyeremény halmozásának eszközét látják a kiállításokban. 1916-ban alakították meg Angliában a "Labrador Retriever Club"-ot a fajta gondozása érdekében. A fajta sorsának egyik meghatározója Howe grófnő Banchory nevű kennelje volt. Lady Howe életét a fajtának szentelte, meghatározó alakja volt a klubnak, tenyésztőként, Field Trialok és kiállítások látogatójaként a fajta népszerűsítéséért fáradozott.

Leghíresebb kutyái közül kettőt említünk meg: "Dual Champion Banchory Bolo" és "Dual CH Bramshaw Bob". A II. Világháború természetesen visszavetette a fajta fejlődését és elterjedését. Az 1960-as évektől (amíg a labradort csak vadászkutyaként tartották számon) a fajta iránt elkezdtek érdeklődni. Ideális természete miatt lassan átvette az első számú családi kedvenc szerepét. Ahogy korábban már szó volt róla, nagyon sok alkalmazási területen bevált mint az ember munkáját vagy életét segítő társ. A fajta és kedvelőinek szempontjából szerencsés tényező, hogy kezdettől fogva olyan egyéniségek határozták meg a tenyésztést, akik ezt kedvtelésből tehették elegendő pénz és idő ráfordításával (Malmesbury gróf, Buccleuch hercege, Howe grófnő,Lord Holland-Hibbert).Az ő vonalaikra épültek a nagynevű kennelek,amelyek közül jó néhány még ma is létezik (Sandylands, Ballyduff, Timspring, Blaircourt, Kinley, Cookridge). Napjaink tenyésztőinek sikeréhez hozzátartozik a labrador történetének ismerete, a meghatározó tenyésztők iránti tisztelet, a kellő genetikai tudás birtokában kitűzött cél következetes megvalósítása. Sajnos Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem kedveztek a körülmények sem a minőségi kutyatenyésztésnek, sem a kutyatartásnak, és ennek hatása ma is érezhető. Sokan megélhetési forrásnak tekintik a tenyésztést, és a labrador könnyű tarthatósága és szaporasága (sokszor 10-12 kölyök születik egy alomban) miatt népszerűvé vált a kutyagyárak között.

Ezt mutatja, hogy az elmúlt három évben labradorból törzskönyvezték a legtöbbet, ami nagyon rosszat tesz a fajtának. Másfelől az igényes tenyésztéshez kevés az ideális gazdák száma. A megfelelő anyagi háttér mellett szemléletváltozásra is szükség van, hogy a kutya érték legyen - egy érző, ránk bízott élőlény, aki az ember társa hosszú és egészséges élete során. A legtöbb leendő kutyatulajdonos úgy gondolja mindegy, hogy honnan lesz kutyája, hiszen "csak" családi kedvenc válik belőle. De a tenyésztésben nem létezik ilyen kategória. A megszületett kölykök egyformán fontosak a tenyésztő számára. A szép küllemű, jó vérmérsékletű, egészséges szülőktől származó alom felnevelése nagyon sok időt, gondoskodást, komoly anyagi terhet jelent függetlenül a kiskutyák leendő sorsától. A kölykök túlnyomó része családi kedvencként éli le életét, kevés fog kiállításra és/vagy vadászatra járni, illetve kevéssel fognak tenyészteni.

Nagyon sok az olyan érdeklődő, aki törzskönyv nélkül szeretne kutyát. A törzskönyv azonban nem csak egy papír, egy luxuscikk. A kutya bizonyítványa arról, hogy valóban labrador retriever, és őseinek megvannak a szükséges minősítései (küllemben, temperamentumban, egészségileg). Törzskönyv-vezetés nélkül nem lehetett volna kialakítani a ma létező kutyafajtákat. A labrador könnyen tartható fajta. Nem hajlamos szem, fül- és bőrbetegségekre. Örökletes betegségei közül a szem- és csontrendszer elváltozásait kell kiemelni. Ezekre különböző szűrővizsgálatokat dolgoztak ki, és egy lelkiismeretes tenyésztő csak megfelelő egészségügyi eredményekkel rendelkező egyedekkel tenyészt. Az etetésnél nem válogatós, viszont könnyen túlsúlyossá válhat. Rövid szőrét nem kell nyírni, hetente egyszer-kétszer kell átkefélni. Samponnal elég félévente fürdetni, és a fülig sáros kutya is száradás után tiszta lesz, mert szőréből kipereg a piszok. Kiállítás előtt is legjobb elvinni egy kis úszásra, de egy vizes törülközővel való áttörlés is elegendő. Mielőtt valaki labrador retrievert venne, nagyon alaposan át kell gondolni, hogy lesz-e elég idő a kutyával való foglalkozásra, együttlétre. A labrador boldogtalan lesz, ha egész nap egyedül van egy lakásban vagy egy kertben. Biztosítani kell számára a sétákat, kirándulásokat és a vizet (legyen patak, folyó, tó, amiben zavartalanul úszhat). A labrador retriever tenyésztésbe vételéhez tenyészthető minősítés szükséges. A tenyészszemlék a küllembírálat mellett a kutyának a képességvizsgán is eredményesnek kell lennie. A képességvizsgán a kutya apportírozó hajlamát, vízszeretetét, lövésre való reagálását és a kutya általános temperamentumát nézik (nem lehet félénk, sem agresszív emberrel vagy más kutyával szemben). Mint minden munkára kitenyésztett fajtánál, a labradornál is kettévált a tenyésztés menete show- és munkavonal irányába. A showkutyák nehezebbek, ami a mozgásukban is megnyilvánul, az apportkészség és a vad iránti érdeklődés is sok esetben nem elégséges.

A Field Trial labradorok viszont túl könnyűek, vékony csontozatúak lettek, rossz a szőrminőségük és küllemében sokszor nem felelnek meg a fajta standardnak. Itt a tenyésztés szempontja a munkára való hajlam és a gyorsaság. Sajnos a két génállomány teljesen elkülönült, és a két vonal tenyésztői nem értékelik a másik munkáját. Természetesen a "fejlődés" nem állítható meg, de ez a tendencia veszélyezteti a fajta kialakításakor kitűzött célt. Sok olyan tenyésztő van, aki show-vonalú kutyákat tenyészt, de ezekkel a kutyákkal Field Trial-okon vesznek részt eredményesen, vadászatokra járnak, és csak megfelelő munkaadottságú kutyával tenyésztenek. A jövő továbbra is a "dual purpose" (szép típusú és jól dolgozó) labrador kell, hogy legyen. Angliában a Buccleuch kennel a mai napig is létezik és gyakorlatilag fenntartják a fajtát eredeti formájában (a Malmesbury család vette az első St. John's kutyákat és ezek utódaiból kerültek a Buccleuch kennelbe az első labradorok). Az angol királynő, II. Erzsébet is tart és tenyészt labradorokat. Patrónusa az angol "Labrador Retriever Club"-nak. Birtokán, Sandingramban tartják minden évben a legrangosabb Field Trialt, amit ő is megnéz, és díjakat személyesen adja át a nyerteseknek.

A Labrador Retriever Club (amelynek elnöke Wellington hercege, aki maga is tenyésztő) 2003. július első hétvégéjén ünnepi megemlékezést rendez a labrador 100 éves évfordulója alkalmából, a közép-angliai Belvoir kastélynál. Kiállításon kívül lesz working test (vaddal vagy apporttárggyal -dummyval való feladatok végrehajtása), a fajtával kapcsolatos előadások és egyéb programok. A labrador színe Sokan nem tudják, hogy a labrador retriever eredeti színe a fekete. Egy-egy alomban születtek más színű kutyák, de ezeket a tenyésztésből kizárták. Az első törzskönyvezett sárga labrador "Ben of Hyde" Radclyffe ezredesé volt, és aki ismertté tette ezt a színváltozatot. A sárga szín népszerűsítésében és minőségi tenyésztésben Veronica Wormald nevét kell tisztelettel és csodálattal említeni. Ő az 1910-es évektől tenyésztett, az első alomja Ben of Hyde-tól származott. Knaight kennelnév alatt sok-sok sárga kettős célú (dual purpose) labradort tenyésztett, kiállításokra járt és Field Trialokon versenyzett. "Dual CH Knaight Banjo" neve örökre fennmarad a labrador történelemben (14 CC-t nyert és 40 Field Trial helyezése volt az 1940-es években). Mrs. Wormald még 90 éves korában is kutyázott. Egyébként a korai sárga labradorok színe sokkal sötétebb volt, mint jelenleg, amelyek között egyre több a világos krémszínű és nem megfelelő pigmentációval a szemeknél, szemhéjon és orrtükrön. Ez annak a következménye (s erre hazánk tipikus példa), hogy a sárga szín divatossá válásával a mennyiségi igény kielégítésére több generáción keresztül sárga-sárga párosításokat végeznek a küllemi jegyek, a megfelelő temperamentum figyelmen kívül hagyásával.

_________________________________________________________________________________________________________

Beagle

A beagle fajtát évszázadok óta tenyésztik az Egyesült Királyságban.A fajta leírása az elsők között történt, az egységes tenyésztési szemlélet az Angol Beagle Club 1890 -ben történt megalakulásától számítható. Érdekes, hogy a II. Világháború elötti időszakban - amikor nagy divatja volt az angol fajtáknak - nem volt beagle Magyarországon. A Magyar Ebtörzskönyv első beagle bejegyzése egy 1971 -es születésü, inport kan a MET(vegyes fajta) 3904 számú kutyája, Hayday Princ Fülöp, a második egy B törzskönyves kutya Diane (MET 4328), a következő - MET 4376 - beagle volt az első , amelyik részt vett a magyar állomány kialakitásában: Lovely Lara von Schloss Wolfpassing.

Az első alom - Maverick M. - 1979-ben született B törzskönyvű szülőktől. A magyar beagle állomány kialakulása a következőkben foglalható össze: A kisérleti beagle állományokból elszármazott ?B? törzskönyvezett kutyák, illetve a NEVIKI Nevitox kennelének - a White Eagle Lab (USA) törzséből származó - MEOE által törzskönyvezett állománya Az ausztriai fedezések: Millmar Barrister (Batusfalvi P,R alom),November von Helvesiek (Lukács-Lucky D alom), TrueLines Golden Nugget (Lukács-Lucky E alom), Ernie Envoy von Rechberg (Törökkúti T alom), Ossi vom Mitterfeld (Törökkúti S alom), Erskine Earl of Stonebridge (Liliomhegyi-foltos D alom) Angol import kanok fedezéséből származó almok: Roffit Snowstorm igen nagy mértékben javított a magyar állományon, elsősorban a fej alakulásában Fertrac Diplomat - sajnos nem rendelkezik MEOE által honosított törzskönyvvel.

Ő csak az MKSZ Diana Beagle Klub által törzskönyvezett állományban szerepel, Theo of Dialynne aki 1993. márciusában érkezett Magyarországra, Apja 1991-1992.-ben az év legjobb tenyészálata címet érte el Angliában. Alapvetően két dolog nehezítette ílletve nehezíti meg a beagle tenyésztését Magyarországon: A beagle tenyésztők egy része (minden valószínűség szerint) sajnos kisérleti célra tenyésztett kutyát, három ?tenyésztő? a 80 -as években mintegy 125 beagle-t ?termelt? , akiknek sehol sincs nyoma! 126 NEVITOX beagle-t törzskönyveztek egyértelműen a kisérleti állomány kialakítása céljából 1990 -ben megalakult az MKSZ Diana Beagle Klubja, amely megosztotta az egységes beagle törzskönyvezést, mivel a Diana törzskönyvű kutyák csak ?B? törzskönyvet kaphatnak a MEOE -ben.

_____________________________________________________________________________________________________

 Dalmata

Ki ne emlékezne erre a méltán híres kutya fajtára? Ez a kutyus olyan híres, hogy még film+mese is készült róla, sőt járék is!!!!

Miről beszélnék, ha nem a DALMATÁRÓL!

Különleges feketefoltos szőrzetével a legelegánsabb kutyafajták egyike. A 19. századi Angliában a hintók mellett kísérőkutyaként használták. Állítólag azért, hogy védelmezze az utazókat, de valószínűleg azért is mert úgy gondolták, jól mutat. Termete: marmagassága 55-61 cm Élénk, érdeklődő, intelligens fajta. Nagyon barátságos, szereti a gyerekeket. Mivel a kopók családjába tartozik, ezért a mindennapos alapos testmozgás elengedhetetlen számára. Nagyon jó futó. Ez nem véletlen, hiszen évszázadokon keresztül arra tenyésztették, hogy a lovak mellett fusson. Sportos gazdik számára ideális szabadidő partner. Éber, de nem ugatós, és nem agresszív. Intelligens, ügyes, játékos kedvű, örökké kíváncsi, bármennyi mozgásra, futásra azonnal kész, okos, könnyen alkalmazkodó, de hajlamos az önfejűségre, ha észreveszi, hogy a gazdi nem elég határozott. Minden engedékenységet azonnal kihasznál és megjegyez.

Jelzi az idegen jövetelét, de jóindulatú, barátságos. A gyerekeket szereti, gazdájához ragaszkodó, nagyon kedves és hízelgős, néha már túlzott is a kedvessége. Mozgásigénye hatalmas, de ha lakásban tartják szívesen lustálkodik a melegben,és örömmel veszi ha a fotelt is átengedjük neki. Nagyon szereti a meleget, de a rideg, kinti, télen 5-12 fok közötti tartást is megszokja. Nagyon szeret a gazdája körül lenni, tulajdonképpen ha tehetné, követné szabad mozgásban egész nap. Rendkívül jó étvágya van, és egyáltalán nem válogat. Ha lakásban tartjuk, a szemetest úgy helyezzük el, hogy a kutya ne érje el, mert különben mire hazajövünk alaposan átnézi, apró darabokra szedi a tartalmát, és minden maradékot elfogyaszt belőle. Hihetetlen dolgokra képes, egymás után 2-3 -szor is képes vacsorázni. A ribizli bokrokat is előszeretettel szüretelit. De ha az őszi avar égetés során véletlenül alma kerül a tűzbe azt is kikaparja, és elfogyasztja. Ezért hízásra hajlamos. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ideális családtagot kap, aki dalmatát vesz. Mozgékonysága és ügyessége miatt manapság egyre többször látni agility (ügyességi -gyorsasági) versenyek résztvevőjeként. Az ugrópalánkon kitünően dolgozik, viszont a helybenmaradás -élénk természete miatt- nem tartozik a kedvenc gyakorlatai közé.

Hát nem cuki????

____________________________________________________________________________________________________

 Csau-Csau

A csau-csau az európai tenyésztés során sok vad tulajdonságát kinőtte. Ennek ellenére sok, olyan tulajdonsága maradt, ami talán rendkívül régi eredetére utal. Általában királyi fejtartással sétálgat lenézve a körülötte lebzselő népet. Napjainkban csupán különleges megjelenésű kedvenc, de igazából nincs semmilyen jellegzetes funkciója. A fajta története, kialakulása Aki csau- csau vásárlásra adja a fejét, elmondhatja magáról, hogy a világ egyik legősibb ha nem a legősibb kutyafajtáját vásárolja meg. Amikor angol tengerészek a XVIII. században hazavitték, megkezdődött a fajta eredete feletti találgatás.

Az kétségtelen, hogy egy agyagszobrocska a Han dinasztia idejéből, kb. i.e. 150-ből már megjeleníti e kutyát. Tehát a fajta vagy helyesebben a csau-típus már több mint 2000 éve létezik, sőt sok szerző szerint még ennél is korábbra nyúlnak vissza a csau gyökerei. Ezek a szálak valószínűleg Ázsia északi részére vezetnek vissza, honnan mongolok vitték magukkal Kínába harci kutya ként. Kínában terjedt el igazán és vált közkedvelt vadászkutyává és ínyencfalattá (a húsa egyébként több ázsiai országban még ma is csemegének számít).

_____________________________________________________________________________________________________

Collie(skótjuhász)

 Mi is az a collie? Nem tudod? Emlékszel Eric Knight regényére??? Ha nem,akkor it van egy kis segítség: Eric Knight írt egy könyvet, melyben egy család szegény sorsra jut, és elkell adniuk állatukat, aki mindennap az iskola előtt várta gazdáját:(Egy hercegnek adják el, aki messze Skóciába viszi a skórjuhászt. Ám a hű eb nem ijed meg smmitől. Elhatározza, hazatér!Sem eső, sem hó, sem kegytlen emberek, sem vadak nem tántorítják el. Az egykor gyönyörű kutya hipp-hopp meggyötört kutya lesz. De a sok kaland, veszély után végre ismét az iskola előtt várja gazdáját, Joe-t. A könyv címe: Lassie, hazatér.(megtörtén események feloldolgozása alapján)

Mint fajta, valószínűleg a skót felföldről és Anglia északi részéről származik Angliában az 1860-ban rendezett kutyakiállításon külön osztályuk volt a pásztor- és juhászkutyáknak, öt indulóval. Az első helyen egy nőstény végzett, akit "tiszta fajtájú skót szuka" megjelöléssel állítottak ki. Az ezerkilencszázas évektől a fajta népszerűsége töretlenül nőtt, és a Lassie-láz kitörésekor csúcsosodott ki.

Szépsége mellett a collie kitűnő munkakutya. Az utóbbi időben azonban kiképzésükkel egyre kevesebben foglalkoznak. A fajta kedvelőinek szubjektív véleménye szerint ez a fajta tud a legjobban küzdeni, ha szükséges Eric Knight hősével, a szuperkutya Lassie-vel személyén kívül e fajtát is halhatatlanná tette. A collie hosszú története során részese volt a népszerűség összes örömének és keservének egyaránt. A skót juhász rendkívüli hűsége (Lassie hazatér) mellett még számos jó tulajdonsággal rendelkezik Élénk, értelmes, bátor, ugyanakkor engedelmes és tanulékony. Látása és hallása kiváló.

A skót juhászkutyák nagyon családközpontú kutyák. Szeretik a gyermekeket Terelőkutya ősei miatt igényli a sok mozgást. A kis mozgásteret és a láncot éppen ezért nehezen viseli. Általános leírása: Szőrzet: Jól illeszkedik a test körvonalához, nagyon sűrű. A fedőszőr sima, kemény tapintású. Az aljszőrzet puha, bundaszerű. A sörény és a nyakon a gallér dús. A pofarészen, orron lévő szőrzet sima és rövid. A farok nagyon dúsan borított szőrrel. Színek: A három elismert szín: tricolor (fekete, fehér cserszínű rajzolatokkal); blue-merle (világos ezüstös kék, fekete, vagy feketén márványozott rajzolatokkal) és bicolor (vörös, fehér). Mindegyik felsorolt színváltozat mutathat több-kevesebb, a collira jellemző fehér rajzolatot. Méretek: Kan, 56-61 cm; szuka, 51-56 cm Súlya: 25-28 kg.

______________________________________________________________________________________________________

Bassethound

A bassettek is a kopók nagy családjába tartoznak. Nevük a francia bass szóból származik, ami alacsonyt vagy törpét jelent. Annak ellenére, hogy nem a leggyorsabb kutyafajta, nagyon jó vadász, sem eső, sem a tüskés bozót, sem a folyók nem állíthatják meg. Kiváló szaglással rendelkezik. Nagyon kitartó vadászkutya, szeretetteljes és szociális, ideális társa a városi vadászoknak. A fajta eredete messzire vezethető vissza. Shakespeare Szentivánéji álom című művében már említést tesz a fajtáról.

A XV. sz-i Franciaországban is jól ismerték ezeket a kutyákat. A fajta igazán Brit földön virágzott fel, ahová Franciaországból és Belgiumból érkezett és ahol a szarvas és a vadnyúl nyomának a követésére használták. A bassetek különösen alkalmasak voltak erre a feladatra, mivel annak ellenére, hogy nem magasabbak 38-40 cm-nél, erejüket 25 kg-nál is nagyobb testtömegük segíti. Ez különösen olyan terepen előny a vadászat során, ahol sűrű az aljnövényzet. 1884-ben megalakult a Basset Club, majd rövidesen meghatározták a standartot, s ez a több mint száz éves fajtaismertetés kisebb eltérésekkel mind a mai napig érvényes. 1935-ben az Egyesült Államokban is megalakult az önálló basset hound klub.

______________________________________________________________________________________________________

Puli

A fajta története, kialakulása A puli ősei nagy valószínűséggel ősi magyar pásztorkutyák voltak. Vándorló elődeink a nyájak, kondák, gulyák és ménesek mellett legfőbb segítőiket, a pásztorkutyákat is magukkal hozták a Kárpát-medencébe. A nagy testű komondor és kuvasz rendíthetetlenül őrizték gazdáik vagyonát, míg a puli összetartotta az állatokat. Az igazi fordulóponthoz az 1900-as évek elején érkezett a fajta. Újra felfedezték a pulit, de nem mint terelőkutya. A külterjes pásztorkodást a belterjes gazdálkodás váltotta fel. Csökkent alkalmazásuk lehetősége a nyájak mellett a pásztoréletben. Bár megtartották ősi munkakörüket is, olyan funkciókat láttak el, amely gazdáik életkörülményeinek megfelelt: Házőrző, személyvédő ebek lettek. A II. Világháború után a fajta elvesztette népszerűségét, amelyet igazából mind a mai napig nem sikerült visszaszereznie. 

Általános leírása: Szőre kölyökkorban tömött, hullámos, vagy göndör lefutású. Később fürtöket képez, majd erős szerkezetű szalagokat vagy zsinórokat alkot. Szőrköntöse durvább felszőrökből és finomabb pehelyszálakból áll. A két szőrtípus határozza meg bunda jellegét. A szemet ernyőszerűen takarja a fej sűrű szőrzete, így a fej gömbölyűnek tűnik. Színe: fekete, fehér, fakó és különböző árnyalatai. Marmagassága: Kanok ideális mérete 41-43 cm. Szukák ideális mérete 38-40 cm

Súly: kanl 13-15 kg, szukal 10-13 kg. Szőrét nyírni nem szabad, mert előfordulhat, hogy többé nem nő meg.

____________________________________________________________________________________________________________

Tacskó

A tacskó változatainak eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. Egyiptomban találtak olyan emlékeket, melyeken megtalálható ez a rövid lábú, hosszú hátú kutya. Származása vitatott; egyesek szerint a francia bassetek (szó szerint: alacsony kutya) rokona. Közkedvelt elnevezése a dakszli, amely az eredeti német névből, a dachshundból ered, amely borzkutyát jelent. Ez nem véletlen, hiszen zsákmányát a föld alá is követi. A tacskók remekül ásnak, így szinte lehetetlen kifutóban tartani őket. A tenyésztése során mind könnyedebbé és elegánsabbá vált faj nagy népszerűségnek örvend.

Marmagassága: 16-26 cm, súlya: 3,6?9 kg.

A tacskó kissé mókás megjelenését a rövid lábainak és a hosszú testének köszönheti. Mellkasa domború, hosszú hasa felhúzott. Mancsai szélesek, ívben hajlók, ujjai szorosan záródnak, karmai sötétek. Farka nem túl hosszú, a vége elvékonyodik. Feje megnyúlt, elvékonyodó. Orrtükrének színe a szőrzettől függően barnától feketéig változik. Állkapcsa erős, fogai ollósharapásúak. Szőrzete sima, rövid, testhez simuló.

Értelmes, tanulékony, korántsem félénk eb, de ez neveléssel finomítható. Egyébként vidám, mozgékony, a gyerekek hűséges pajtása, idegenekkel szemben azonban bizalmatlan.

_______________________________________________________________________________________________________

Akita Inu

Az akita inu a legismertebb a japán spiccfajták közül, de a nemzetközi porondon csupán a közelmúltban jelent meg. Az Egyesült Királyságban és Amerikában az elmúlt években mutatták be kiállításon, s a japánok mindent megtesznek, hogy javítsák  fajtatiszta állományukat. A vaddisznó-, őz-, sőt feketemedve-vadászatra kitenyésztett akita inu kétségtelenül hajlamos a szilajságra, de könnyen képezhető, és általában kiegyensúlyozott temperamentumú. Egy japán kormányrendelet a nagydíjas akitákat nemzeti kinccsé nyilvánította.

A kan magassága 53-61 cm (némelyik példány magasabb), a szukáé 48-53 cm. Testsúlya 38,6-49,9 kg.

 

Az akita ragaszkodása és hűsége már-már legendás. Tokióban, azegyik pályaudvaron áll annak a Hacsiko nevű akitának a szobra, akikilenc éven át, minden nap, azon a helyen virrasztott és vártahalott gazdáját.

 _____________________________________________________________________________________________

Agarak

Angol agár 

Nagy termetű, karcsú, elegáns, de rendkívül izmos kutya. Feje hosszú, elkeskenyedő, koponyája lapos, állkapcsa erős, fogazata fejlett. Szeme sötétbarna színű. Füle kicsi, kissé hátrahajló, lelóg. Nyaka hosszú, izmos, elegánsan ívelő. Háta erős és feszes, ágyéka rövid, izmos, fara kissé lejtős, mellkasa mély, hasa jellegzetesen felhúzott. Végtagjai egyenesek, hosszúak, izmosak. Mancsa boltozatos. Farka hosszú, lelógó, a végét könnyedén begörbíti. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. Színe leggyakrabban fekete, szürke, vörös, kékesszürke, de lehet csíkos és fehér vagy foltos is. Járása könnyed, ruganyos.

Marmagassága 71-76 cm (kan), ill. 68,5-71 cm (szuka); testtömege 27-32 kg.

Ősrégi fajta, már a IV. dinasztia korából származó egyiptomi metszetek, domborművek is ábrázoltak ilyen típusú ebeket. Egyes szakkönyvek szerint ezek a kutyák Hódító Vilmossal érkeztek Angliába. Mindenesetre modern változatukat valóban az angolok tenyésztették ki.

 Rendkívül aktív, mozgásigényes, temperamentumos, villámgyors. Idegenekkel szemben eléggé bizalmatlan, de nem hamis, nem harapós.

Igazi futőgép!!!

____________________________________________________________________________________________________________________________

Afgán agár

Története: Az afgán agár egy kutyafajta, a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik, az agarak közé tartozik. Azért tenyésztették, mert nagyon jó futó és nagyon jó látása volt. Az ókori kereskedelem során jutott el Afganisztánba. Több száz évig az afgán király kitűnő vadászkutyája volt. Modern változatát 1895 után Angliában tenyésztették. Az 1970-es években luxusállatként tartották számon.

Nagyon méltóságteljes és érzékeny. Elég távolságtartó és sok benne a függetlenségi hajlam.Háziállatnak való: nehezen tanul, de jó vadászösztönei vannak. Nagy a helyigénye. Az afgán agár hosszú koponyájú és erős állkapoccsal rendelkezik. Büszke, erőteljes nyaka, izmos vállai vannak. Gyönyörű mintájú, de bármilyen színű lehet.

Magassága: 64-74 cm-ig, Súlya: 23-27 kg-ig.

____________________________________________________________________________________________________________

Orosz  agár

 

Az orosz agár eredetileg a nagyragadozók vadászatára használt, 70-80 cm marmagasságú, hatalmas testű, igen edzett, hosszú szőrű kutyafajta . Párban eresztve a leghatalmasabb  farkast is lefogták és megölték, sőt állítólag a medvével is elbántak. Angliában kedvtelésből tartott kutyát csináltak belőle. Természetét azonban nem tagadta meg, s bár rendkívül ragaszkodik gazdájához, bizalmatlan az idegennel szemben, könnyen támad.

Színe fehér alapon sárga, narancsvörös vagy fekete foltos. A legnagyobb s talán a legszebb agárfajta. Hazai viszonyok között tartását csak azoknak ajánljuk, akik eleget tudják járatni a hatalmas mozgásigényű állatot

.

____________________________________________________________________________________________________

Német dog

A német dog lenyűgöző méreteivel, eleganciájával vívta ki magának az elismerést. Múltja elég réginek bizonyul: már i. e. 2500-ban feltűntek a mai dogra emlékeztető kutyákat ábrázoló rajzok az egyiptomi sírkamrák falain. Feltehetően fáraók kedvencei voltak ezek a hatalmas termetű arisztokratikus megjelenésű kutyák. Származását, újkori megjelenését azóta is vitatják. Főleg a német, és dán tenyésztők között alakult ki heves vita, így a világ elé két néven jutott el: német vagy dán dog. Mindkét név alatt ugyanazt a fajtát értjük, de a hivatalos FCI-elnevezése: Deutsche Dogge, vagyis német dog. Érdekes, hogy angol nyelvterületen ma is Great Dane (a nagy dán) néven ismerik.

A dog hatalmas kutya, amelyben a nemes külső robusztus felépítéssel, az erő eleganciával párosul. Hatalmas, mégis finom vonalvezetésű, remekbe szabott fej jellemzi, amely hosszú és keskeny. Az orrhát párhuzamos a fejtetővel. A fejnek szemből szögletesnek kell látszania. A stop határozott, a szemöldök jól fejlett. A telt ajkak az orrtól függőlegesen lógnak lefelé (fang vagy pofa). A kerek szemei közepes nagyságúak, a szemhéjak feszesek. Magasan tűzött fülét a legutóbbi állatvédelmi törvény bevezetéséig kupírozták (csonkították). A rövid, erős háton a váll a legmagasabb pont, a lágyék erőteljes és kissé ívelt. A hosszú, magasan tűzött farok a csánkig ér, vékony, elkeskenyedő. A mellkas széles, és egészen a könyökig ér. A has felhúzott. A hosszú lapocka ferdén áll, a könyökök szorosan a testhez simulnak. A lábak hosszúak, feszesek és párhuzamos lefutásúak. A kerek mancsokon az ujjak rövidek, zártak, és boltozatosak (macskamancs). Az izmos, feszes, gyönyörűen ívelt nyak tűzése magas. Nagy fogai ollós harapásúak. Sötét barna kerek szeme nyugalmat, értelmet sugároz. Előfordul a világos vagy kék szem,esetleg felemás,de csak foltos színnél elfogadható. Hosszú, erős nyaka feszes, egyenes hátba fut, mely a far felé lejt. Mellkasa mély, könyékig ér. Végtagjai erős csontozatúak, egyenes állásúak. Farka csánkig lelóg, vége enyhén ívbe hajlik. Rövid, sűrű selymes szőre lehet: fekete, fekete-fehér foltos (harlekin), sárga, kék, és csíkos. A sárga dog alapszíne a világos barnától a sötét őz színig terjedhet, pofáján fekete maszk van. A csíkos egyedek ugyanezen alapszínűek, de testüket "tigriscsíkok" díszítik amik lehetnek sűrűn, vagy csak elvétve pár csík. A kék dog acélkék színű, de a gyerekek gyakran ezüstnek titulálják.

____________________________________________________________________________________________________

Bernáthegyi

Három évszázad alatt a bernáthegyik közel 3000 ember életét mentették meg és váltak méltán elismert hegyi ment?kké. A hegyek úthálózatának kiépülése, a ment?szolgálat korszer?södése jórészt (nem teljesen) feleslegessé tette életment? munkájukat, így ma inkább, mint jószív? házi óriások örvendenek népszer?ségnek. A Hospice du Grand Saint Bernard nev? kolostor Európa egyik legrégebbi és legmagasabban fekv?, emberi települése. Az itt húzódó hágó évszázadokon keresztül az egyik legforgalmasabb hadi út és közlekedési átkel?hely volt Észak-Olaszország és Franciaország között, Svájcon keresztül. Az átkelés különösen télen bizonyult veszélyesnek. Nem voltak ritkák a szerencsétlenségek, az utazókat éhínség, vihar és lavina fenyegette. Nos ebb?l a környezetb?l indultak el a világhírnév felé azok a hatalmas, tömött bundájú, gyönyör? állatok, amelyek a szerzetesekkel együtt, életük kockáztatásával siettek a hóviharban eltemetettek fölkeresésére, segítségére. Két ország tenyészt?i sokáig vitatkoztak azon, hogy az angol, vagy a svájci vonal legyen az irányadó, végül valamennyi meghívott elfogadta és elismerte a fajta svájci jellegét és itt állapították meg a standardet. A svájciak tehát teljes joggal tarthatják nemzeti kutyájuknak ezt a tanulékony, jóindulatú fajta!

köztudott, hogy a bernáthegyi kitünő hegyi mentő! A régi mondások, legendák szerint a bernáthyegi mentés közben egy hordót vitt a nyakában, amiben jó meleg rum volt, ezzel melegítette fel a sérülteket!

____________________________________________________________________________________________________

Golden Retriever

Némi vita van a fajta eredetét illetően: vajon, mint sokan hiszik, egy trupp orosz juhászkutyából fejlődött-e ki, melyet 1860-ban Baron Tweedmouth látott fellépni egy brightoni cirkuszban, avagy egy aranyszőrű kölyökalommal kezdődött-e a fajta története, amely retriever és spániel ősöktől született a lord skóciai birtokán? A romantikus hajlamúak szívesen adnak hitelt annak a történetnek, amely szerint Lord Tweedmouthnak annyira megtetszettek az orosz juhászkutyák, hogy megvásárolta az egész truppot, és szaporításra fogta őket, vérebekkel való keresztezéssel javítva a szaglásukat. E teória még mindig szenvedélyes vitákra készteti a fajta rajongóit.

Mindennap legalább egy órás sétáltatásra amelyet ha lehetőség van rá akkor háromszor egy nap elvinni sétálni. Emelett a futatás és az uszás amely jól kondicióba tudja tartani a kutyát. A kertnek amelyben tartózkodik nem kell hatalmasnak lennie, elég akkora kert is ahol labdázni vagy aportírozni tudunk kedvencünkel.

A jó kondícióban lévő kanok átlagos testsúlya 31,8-36,3 kg, a szukáké 27,2-31,8 kg. Vállmagasságuk 56-61 cm (kan), és 51-56 cm (szuka). A kölyök kutyák kb.20-25 kg.-osak.

Oldal: Leírások
az édi kutya - © 2008 - 2024 - kisdomkutyai.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat